7.rész #nem akarom, hogy elköltözzön

Ez most hosszú rész lett, bár nem annyira. De remélem tetszeni fog. Komizzatok 5-6 komi után kövi:) Jó olvasást! Ha van kedvetek nézzetek be ide is: http://jbdifficulties.blogspot.hu/

*Bianca szemszöge*
Ezeregy kérdés kavargott a fejemben. Egész éjszaka nem aludtam. Attól féltem, hogy tényleg csak arra kellettem.
Mikor már éppen elaludtam, kelhettem is fel. Arra ébredtem, hogy Justin mászik ki az ágyból. Mikor észre vette, hogy fel vagyok :
- Jó reggelt. - mosolygott. Amire nem válaszoltam. - Mi a baj? - jött felém.
- Semmi. - jelentettem ki, majd magamra húztam a takarót.
- Naa, mond már el. - ült le az ágy szélére és lehúzta rólam a takarót. - Te sírsz? - lepődött meg.
- Igen sírok. Tudod mekkorát csalódtam benned? - takartam el az arcom. Amire csak egy nagyot nyelt. - Miért fontosabb neked a büszkeséged, mint egy lány érzései? - nyögtem ki mondatom. - Szeretsz?! pfff. Nem is tudom, hogy gondoltam. - bújtam vissza a paplan alá. Majd csak annyit vettem észre, hogy csukódik az ajtó, amire felnéztem és Justin sehol nem volt. Ez csak is azt jelenthette, hogy ő ment el. Komolyan nem tudom, hogy hihettem neki. - sírtam tovább, majd Cathy és Alex jöttek be.
- Jézusom. Veled meg mi történt? - jött oda hozzám Cathy. Amire nem válaszoltam, csak szorosan átöleltem.
*Justin szemszöge*
Nem bírtam tovább hallgatni azokat a dolgokat amiket Bianca mondott nekem, igazából én sem vagyok biztos az érzéseimben. Minden esetre a tegnapi szex brutálisan jó volt és a csókjai is szédítőek. Nem akarok szerelmes lenni, bár így hogy együtt lakunk nehéz lesz elfelejtenem őt. - gondolkoztam, miközben kocsikáztam.
*Alex szemszöge*
Iszonyat rossz volt Biancát ennyire kiborulva látni, és ez csak Justin miatt van. Én mondtam neki, hogy nem jó ötlet, de ragaszkodott hozzá. Látom rajta, hogy ő is szerelmes, de fél be vallani magának. Lehet, hogy ezt el kéne mondanom Biancának? Nincs más lehetőség. Nem akarom így látni szegényt.
- Bianca! - mentem oda hozzá. - Justin szeret téged. - nyögtem ki halkan.
- Nem érdekel. - vágta rá. Alig tudott beszélni a sírástól.
- Komolyan, nekem el hiheted. - győzködtem, de semmi értelme nem volt.
- Figyeljetek, én inkább haza szeretnék menni. Haza vinnétek? - kérdezte, amikor már kicsit megnyugodott.
- Persze. - válaszoltam, majd elkezdett készülni.
-otthon-
Miután Cathy és Alex hazahoztak, ők vissza mentek, én pedig egyenest a szobámba szaladtam.
Épp, hogy kipakoltam a ruháimat. Anya kopogott be.
- Bejöhetek? - kérdezte halkan.
- Gyere. - válaszoltam fáradt és bús hangon.
- Mi történt? Hogy-hogy itthon vagy? - ült le mellém az ágyra.
- Hát, csak. Nem volt kedvem ott maradni. - válaszoltam
- Justin miatt? - kérdezte gyanakvóan
- Nem, dehogy. - hazudtam Anyának életemben először.
- Hát, akkor jó, hagylak pihenni. Szia. - nyomott egy puszit homlokomra, majd kiment.
-Eközben a szállodában-
Justin kissé részegen érkezett meg. Dörömbölt, mint egy őrült Cathyék szobájának ajtaján.
Kis idő múlva ki is nyitották.
- Mi az? Baj van? - kérdezte Alex, Justintól.
- Hol van Bianca? - kérdezte dühösen.
- Haza ment, de.. - vágott bele Jus Alex mondatába.
- Utána megyek.
- Várj, legalább had vigyelek el, ilyen állapotban nem vezethetsz! - jelentette ki Alex, majd felvett egy cipőt és már indultak is.
*Justin szemszöge*
- Nem mehetnénk egy kicsit gyorsabban? - mérgelődtem.
Egy örökké valóságnak tűnt az egész út.
- Ez a megengedett sebesség. Nem fogom kockáztatni se az életemet se a jogosítványomat a gyökérséged miatt. - förmedt rám Alex amire csak egy vállrántás volt a válasz.
*Bianca szemszöge*
Épp az ágyon zokogtam amikor valaki szó szerint berontott a szobámba. Hirtelen felkaptam a fejem s az illetővel néztem szembe.
- Mit keresel itt Justin? - töröltem le a könnyeimet.
- Ez az én házam. - jelentette ki dühösen.
- Menj ki! - ültem fel az ágyon majd neki dőltem a háttámlának.
- Nem! - jelentette ki majd közeledni kezdett.
Leült mellém az ágyra majd térdemre simított.
- Figyelj. - vett egy mély levegőt majd folytatta. - Nem mondom azt, hogy nem Szeretlek, de viszont azt el kell fogadnod, hogy én ilyen vagyok.
Én egy lány mellett nem tudok megmaradni. Mindig kell másik. Nagyon jó volt az este tényleg. Imádtam, de nekem kell egy kis idő… persze csak ha te is akarod ezt folytatni.
- Nem fogok rád örökké várni Justin. - jelentettem ki.
- Köszönöm. - hajolt közelebb majd adott egy apró, lágy csókot ajkaimra.
Először nem akartam viszonozni de rabul ejtett és nem tudtam neki ellen állni.
- Justin?! - óvatosan eltoltam magamtól amire csak egy “hmm” volt a “kérdés”. - Drogozol? - tettem fel a számomra elég cinkes és félelmetes kérdést.
- Igen. - mondta majd lehajtotta a fejét.
- Mit csinálsz? - tört be Jeremy az ajtón.
- Apa én.. - kezdte el magyarázni a dolgokat Justin de az apja nem engedte befejezni neki.
- Azt még elnéztem, hogy kurvákat hozol haza és hogy majd nem minden hétvégén részeg vagy, és még azt is, hogy Biancával is összekeveredtél de azt nem fogom hagyni, hogy drogozz. - kiabált Jeremy amit tágra nyílt szemekkel figyeltem. Elég rendesen megijedtem tőle.
- Soha nem érdekelt, hogy mi van velem akkor most se érdekeljen. -állt fel Justin majd oda lépett apjához s folytatta. - Egész életembe le se szartad a fejemet. Folyton csak a munkáddal voltál elfoglalva és ha még ez nem lenne elég nagy érvágás.. tudom, hogy megcsaltad anyát. És attól a pillanattól kezdve nem tartalak az apámnak szóval te ne para… - Justin nem tudta befejezni a mondatát hisz Jeremy arcon vágta.
- Most azonnal pakold össze a cuccaidat és költözz anyádhoz. - mondta neki halkan majd kiment.
Justin rám nézett majd kiviharzott. Láttam rajta a fájdalmat ezért utána akartam menni de anya (aki a nagy kiabálásokra jött fel) megakadályozta.
- Nem szeretném, hogy egy ilyen fiúba legyél szerelmes. Felejtsd el őt. - mondta anya majd megsimogatta az arcomat s kiment.
Mikor már nem hallottam anya lépteit és megbizonyosodtam arról, hogy már lent van a nappaliba gyorsan átrohantam Justinhoz. Épp a ruháit pakolta.
- Ne menj el kérlek. - fogtam meg felkarját mire megfordult s magához húzott.
Mélyen felszippantottam mámorba ejtő illatát s szabadjára engedtem könnyeim.
- Tudd, én nem ilyen vagyok. - fogta meg mindkét kezével arcomat.
- Tudom. - mondtam szipogva.
- Szeretlek. - csókolt meg majd ismét magához húzott.
- Én is. Nagyon. Nagyon. - szorítottam ölelésembe jó erősen.